A Kleptomániás békésen sétálgat a plázában, de hirtelen, belülről egy erős késztetést kezd érezni, hogy lopjon. Valamit zsebre kell tennem!- gondolja. Az első pillanatban megpróbálja elnyomni az érzést, majd meglát a kirakatban egy csodásan ragyogó dobozba csomagolt férfi borotvahabot. Megáll. A látvány rabjává vált. Nem bírja levenni a szemét a kiszemelt prédáról. Belül az érzés egyre fokozódik. Valami mintha irányítaná. Először a jobb lábat előre, majd a balt. Elindul a kirakat felé. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy tovább kéne menni, de ezután a kósza pillanat után az érzés még erősebbé válik. Belülről feszíti, és úgy érzi, hogy meg kell szereznie a kiszemelt terméket. Birtokolni akarja. Ha nem lesz az övé, akkor inkább megöli magát. Odaér a kirakathoz. Lágyan megérinti az üveget. Az ujjbegyeiben érzi a hűvösségét. Közel hajol. Az ajkai közül kiáramló levegő páraként megjelenik az üvegen. Elhomályosítja a prédát. Mintha az életcélját látná, amint megindul a megsemmisülés felé. Nem bírja tovább. Az arcát is hozzányomja az üveghez. A benne dúló érzések egyre zavarosabbak. Mintha egy gumicsónakban lenne a tenger közepén, mindenfelé többméteres hullámok csapkodnának vadul. Belép a boltba. Léptei egyre sietősebbé válnak, amint a sorok között keresgél. Nem találja a terméket. Szem elől tévesztette a prédát. Egy görnyedt hátú öreg nénit fel is lök a sorok között. Már szinte fut. Hirtelen a semmiből előtűnik egy jól öltözött eladó.

- Segíthetek?- szegezi a kérdést a Kleptomániásnak, de ő ügyet sem vet rá, csak félrelöki. Ideges. Fújtat, mint egy támadni készülő bika. Fel-fel pillant a sorok közül. Már legalább három biztonsági őr követi, de ez nem zavarja. Végül zsákutcába jut. Ó, te jó ég! Bekerítettek!- gondolja magában, miközben a biztonsági őrök széles mosollyal az arcukon közelítenek felé. Már nem bírja. A belsejében az érzések vihara hirtelen még zavarosabbá válik. Aztán megpillantja a prédát. A csodásan ragyogó dobozba csomagolt extra minőségű férfi borotvahabot. Zsebre vágja. Belül a vihar hirtelen lecsendesül. Minden csendes, nyugodt. Mintha a mennyországban lenne. A csendet csak valami homályos, távoli hang zavarja meg:

- Hölgyem, legyen szíves visszatenni a helyére azt a férfi borotvahabot!

Igazi barátod az,aki a hátad mögött is csak jót mond rólad.

A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra.

San Diego-i Tengerészgyalogos Kiképző Központ

Drága Mama és Papa!

Jól vagyok. Remélem ti is.
Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely elkel.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik hogy tovább alhatok mint szoktam.
 Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot.
 Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.

A reggeli bőviben van cullangoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna stb.,
 de elég gyenge normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény.
 De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek.
Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni.
Naponta kimegyünk “erőltetett menetre”, ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket.
 Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek az “erőltetett menetek” kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól.
 Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.
Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan mint az iskola igazgató.
 Az őrnagyok és az ezredesek csak mászkálnak erre-arra, és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtol biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám. Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért.
 A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk.
Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell megtölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek.
 Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből van itt.
 őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190cm.

Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielött más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok,
Lisa